Így a SportKlub szakkommentátora, Szabó Zoli jobb híján a macedón állami televízió amúgy csúcsminőségű közvetítésében nézte a magyar-macedón férfi vízilabda Európa-bajnoki mérkőzést. (nálam tök jól működött a nemzetközi szövetség streamje, nála nem).
Megérne egy misét, mesét, hogy miért nem láthattuk a Magyar Televízióban, de hát ott már egyre kevésbé meglepő dolgok történnek. Mások máshol már jól megírták ezt.
Már 495 Ft a Magyar Narancs és az Élet és Irodalom is, utóbbi 100 Ft-tal lett drágább. Ja, és az ÉS online kiadása fizetőssé válik. Mi lesz itt?
(Amikor elkezdtem olvasni a Narancsot, még 148 Ft volt…)
PJ Harvey - Let England Shake
Bon Iver - Bon Iver
Florence + The Machine - Ceremonials
Girls - Father, Son, Holy Ghost
The Kills - Blood Pressures
Radiohead - The King of Limbs
TV On The Radio - Nine Types Of Light
Beirut - The Rip Tide
Esti Kornél - Boldogság, te kurva
Hó Márton és a Jégkorszak - Dalok a fürdőszobából
+ 1: Elbow - Build A Rocket Boys!
(csak az első kettő sorrendje tuti)
Várom Zsuzsiehes listáját!
Aztakurva!
Négy héten belül dedikálta nekem a frissen megjelent kötetét apa és lánya, előbb Kemény István, majd most Kemény Lili. Utóbbi könyvbemutatóján - 18 (!) évesen kötete jelent meg baszki - a csilláron is lógtak a Hadikban. Az oldalt meghúzódó, büszke szülők másfél órán át próbálták visszafojtani könnyeiket a meghatottságtól - nem sok sikerrel -, avagy egy hónap alatt másodszor láttam sírni az egyik legnagyobb élő költőnket.
Ui.: Lili azt mondta h ismer facebookról - amin meg én hatódtam meg -, és h ugye mi ott friendek vagyunk (amúgy még nem, de hazaérve bejelöltem, hogy ne érje szó a ház elejét. Szevasz Lili!)
Vannak a sportemberek, és vannak a Honvéd vízilabdázói, akik hat hónapja nem kaptak fizetést, de több nagycsapatot is úgy elvertek mostanában, mint jég a határt. És akkor jön ez a felajánlás.
Én ott leszek szombaton a Honvéd-Szeged meccsen, gyertek minél többen!
Kemény Istvánt, aki aznap volt 50 éves.
Eltelt egy nap, sehol egy fotó, sor, beszámoló erről a csodálatos estéről. Ott sírt, röhögött vagy sírva röhögött felváltva úgy 100 ember, akikhez jómagam is tartozom.
Persze ő volt a leginkább meghatódva, ahogy mondjuk Bartis Attila (őt nem kell bemutatni), Simon Márton (tavaly jelent meg verseskötete, Kemény írta hozzá a fülszöveget, háhá, japán szakos a Károlin és zseniális), Babiczky Tibor (eggyel fölöttem járt a Pázmányon, mondattanból például ugyanazon a szemináriumon ültünk, azóta három kötettel és egy feleséggel + gyerekkel rendelkezik - na, az ő írása volt a sírva röhögős), vagy épp a két, szintén versben utazó lánya, Lili és Zsófi köszöntötte.
Dedikáltathattam vele, személyesen kívánhattam neki boldog születésnapot, viccelődtünk is. Parti Nagy után ő a kedvenc kortárs költőm.
2011 februárjában két olyan, minden publicisztikát túlszárnyaló verset is megjelentetett, ami az ország jelenlegi állapotáról szól:
Egy interjúban pedig elmondta azt, amit magammal kapcsolatban is érzek:
“Még mindig fiatalemberként gondolok magamra, miközben párhuzamosan kifejlődött bennem egy mogorva vénember is. Jobb híján azon igyekszem, hogy ezt a két ént ne gyúrjam össze egy kedvetlen, középkorú fickóvá, hanem maradjak inkább egy kicsit skizofrén, viszont kiszámíthatatlan.”
update: ma, azaz hétfőn a Népszabadság Online-on végre írtak róla. Azóta pedig beindult a henger: felonline.hu, prae.hu, litera
+
küldeném chromecoveredclone-nak és Kiefer Sutherlandnek a Melankóliáért.
A Bookline-nál előjegyzett, friss Kemény István-verseskötet náluk még mindig nem jelent meg, az Írók Boltjában meg halomban állnak a könyvek, háhá!
Egy hiányzó Nádast is megvettem, hadd örüljön karmafibrillatio. És mint megtudtam az egyik lánytól, aki már bőven néni, Nádas hódít az új kötetével (ami viszont még nincs meg).
Parti Nagy újrakiadott Szódalovaglása is ott maradt.
